Ady Endre -

Az �n menyasszonyom

Mit b�nom �n, ha utcasarkok rongya,
De elkis�rjen eg�sz a s�romba.

�lljon el�mbe izz�, forr� ny�rban:
„T�ged szeretlek, Te vagy, akit v�rtam.”

Legyen kirugdalt, kitagadott, c�da,
Csak a sziv�be l�thassak be n�ha.

Ha vad viharban �tkoz�dva �llunk:
Egy�tt roskadjon, t�rj�n �ssze l�bunk.

Ha egy-egy �r�n megtelik a lelk�nk:
�dv�t, gy�ny�rt csak egym�s ajk�n lelj�nk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Boruljon r�m �s �vjon �tkarolva.

Tiszt�t�, szent t�z hogyha �ltal�get:
Sz�rnyaljuk egy�tt b� a mindens�get.

Mindig cs�koljon, egyform�n szeressen:
K�nnyben, piszokban, szenved�sben, szennyben.

Amiben minden �lmom semmiv� lett,
Hozza vissza �: legyen � az �let.

Kifestett arc�t angyalarcnak l�tom:
A lelkem lenne: �letem, hal�lom.

Sz�tz�zva minden k�t�bl�t �s l�ncot,
Holtig kacagn�k a ny�zsg� vil�got.

Egy�tt kacagn�nk v�gs� b�cs�t intve,
Meghaln�nk egy�tt, egym�st isten�tve.

Meghaln�nk, mondv�n:
„B�n �s szenny az �let,
Ketten voltunk csak tiszt�k, h�feh�rek.”

Vallom�s a szerelemr�l

Hetedh�t orsz�gban

Nem tal�ltam m�s�t:

Szeretem sz�p, beteg,

Cseng� kacag�s�t,

De nagyon szeretem.

Szeretem, hogy elbujt

Er�s, nagy voltomban,

Szeretem hib�it

J�s�g�n�l jobban,

De nagyon szeretem.

Szeretem f�ls�ges

Voltomat e n�szban

S f�nyes biztons�gom

Valakiben, m�sban,

De nagyon szeretem.

�rizem a szemed

M�r v�n�l� kezemmel

Fogom meg a kezedet,

M�r v�n�l� szememmel

�rizem a szemedet.

Vil�gok pusztul�s�n

�si vad, kit rettenet

�z, �rkeztem meg hozz�d

S v�rok riadtan veled.

M�r v�n�l� kezemmel

Fogom meg a kezedet,

M�r v�n�l� szememmel

�rizem a szemedet.

Nem tudom, mi�rt, meddig

Maradok meg m�g neked,

De a kezedet fogom,

S �rizem a szemedet.

Ady Endre: A v�gtelen szerelme    

Mindent akartunk s nem maradt
Fal� cs�kjainkb�l egy falat,
V�gy, eml�k, b�nat, c�l, oks�g,
Egy pillanatnyi j�llakotts�g.
Vonaglottunk biz�n, nagyon,
H�s est�n �s hideg hajnalon.
P�llott harct�r szeg�ny test�nk
S jaj, �r�mre hi�ba lest�nk.
Roskadjunk le a Sors el�tt
K�t gy�va, koldus cs�kmivel�k.
Mindegy, kik k�ldt�k, kik adt�k,
Nem �rt a cs�kunk egy fabatk�t.
T�bb voltunk, jaj, t�n kevesebb,
Mint a hajr�s, kis szerelmesek.
Tul v�nkoson, leplen, igen
Sirva l�ttuk meg: ez se Minden.
Be’ busak vagyunk, be’ nagyok,
Cs�kokban �l� cs�ktalanok
A V�gtelent hogy’ szeretj�k:
Sirunk, cs�kolunk s ujra kezdj�k.

Ady Endre: 

�ldott csod�knak
T�kre a szemed,
Mert engem n�zett.
Te vagy a b�lcse,
Mesterasszonya
Az �lel�snek.
�ldott ezerszer
Az asszonys�god,
Mert engem n�zett,
Mert engem l�tott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb.