H�SZ �V M�LVA

Vajda J�nos

Mint a Montblanc csucs�n a j�g,
Minek nem �rt se nap, se sz�l,
Cs�ndes szivem, t�bb� nem �g;
Nem b�ntja �jabb szenved�ly.

K�r�ltem csillagmiri�d
Versenyt kac�rkodik, ragyog,
Fejemre sz�rja sugar�t;
Az�rt m�g f�l nem olvadok.

De n�ha cs�ndes �jszak�n
El�lmodozva, egyed�l -
Mult ifjus�g t�nd�r tav�n
Hatty�i k�ped f�lmer�l.

�s ekkor m�g szivem kigy�l,
Mint hossz� t�li �jjelen
Montblanc �r�k hava, ha t�l
A f�lkel� nap megjelen...

HARMINC �V UT�N

Vajda J�nos

Mi h�tra volt m�g, elk�vetkezett.
E f�ldi l�tben gy�sz sorunk bet�lt.
Tal�lkozunk - irgalmas v�gezet! -
Utolszor, egyszer m�g, a - s�r el�tt.
Hittem, hogy lesz id�, mid�n meg�smersz
S helyet cser�l benn�nk a f�jdalom;
�s folyni l�tom, majd ha m�r k�s� lesz,
A megb�n�snak k�nny�t arcodon.

Mert amit �n vesztettem, �ri�s,
Hozz� az �g adott er�t nekem.
�n l�tok itt olyant, mit senki m�s;
Csod�kat m�vel eml�kezetem.
A multb�l f�lmer�l egy pillanat,
Mint �ce�nb�l els�llyedt sziget;
�s l�tom �jra ifju arcodat,
Mikor m�g m�s�rt nem dobbant szived.

�s e var�zslat r�d is visszahat.
E l�lek a te Veszta-templomod.
Olt�ra k�p�ben l�tod magad;
Mi vagyok �n neked, most m�r tudod:
Ha majd a f�ldi �lett�l megv�ltam,
Im�ba, dalba foglalt szerelem
�r�kk�val�s�ga a hal�lban...
Az �g, l�dd, m�gis eljegyzett velem!

Ki b�jaidb�l m�ltatlan vadakra
Pazarolt�l nem �rtett kincseket;
�n, a hideg b�lv�ny vezekl� rabja,
Ki minden k�jt sziv�be temetett:
Most itt �l�nk siralomh�zi lelkek,
�s n�zz�k egym�st hosszan, sz�talan...
Tekintet�nkben hajh! nem az elvesztett,
Az el nem nyert �den f�jdalma van.

Igy �l a hold �d�z vihar ut�n
Elcs�ndes�lt nagy, tornyos fellegen,
�s n�z al� a m�la �jszak�n,
B�natosan, de szenved�lytelen,
Hallgatva a sirbolti cs�ndess�get
A r�mteli s�t�t erd� alatt,
Am�g a f�kr�l nagy, neh�z k�nnycseppek
Hervadt lev�lre halkan hullanak...