G�rdonyi G�za:

A MEGISM�TELT IDILL

I.

J�nos a napt�rt n�zte. Vilma a b�lcs�t ringatta.
- Ma n�gy �ve... - sz�lott egyszerre l�gy hangon J�nos.
�s szerelmesen n�zett a feles�g�re.
Az asszony mosolygott.
- �n le�ny voltam, te gigerli volt�l.
- Te miattad.
- Akkor z�ld nyakkend�d volt, mint egy bokor fejes sal�ta. De j�l illett J�nos!
- Kiv�lt mikor te k�t�tted meg, �des. Hanem m�sr�l van sz�: tudod-e mi nap van ma?
- Micsoda?
- Junius 28.
- 28? Tudom. Ma n�gy �ve volt az els� l�gyottunk a v�rosmajorban. A keresztutt�l az �t�dik fa; d�lut�n 3 �rakor.
- �n m�r d�lben ott voltam. Te is 2 �rakor. R�zsaszin� kurta ruha volt rajtad. A hajad egy�gba fonva. �n azt mondtam: "Nagys�d". Te azt mondtad: "S�rv�ri ur". Elmult sz�p nap. Soha nem t�r vissza t�bb�!
- Mi�rt ne? Laczika mingy�rt elalszik. Most egy �ra. �tig nem �bred fel. A dada addig mellette lesz. Ha ugy tetszik, S�rv�ri ur, h�rom �rakor tal�lkozhatunk a v�rosmajorban.
- Ez pomp�s gondolat!
- Azt a ruh�nkat vessz�k fel, amelyik akkor volt rajtunk. Zs�fi! hozza le az ur pepitaruh�j�t a padl�sr�l.
- Te meg a r�zsaszin�t veszed fel?
- Azt. A z�ld nyakkend� itt van a skatuly�ban.
- �s a hajadban r�zsa lesz?
- Az. A piros sz�l� zsebkend�d ott van a menyasszonyi ruh�m mellett, a sifon�r alj�ban.
- Remeg-e majd ujra a kezed, mikor azt mondom: szeretlek!
- Boh� te! az�rt nem is sz�ks�ges kimenn�nk.

II.

A Krisztinav�rosban laktak. J�nos negyed �ra mulva m�r lenn volt a z�ldben.
Ugyanaz a sz�lehajtott b� pepita-nadr�g; ugyanaz a cseperke-kalap; ugyanaz a fekete s�tap�lcza. M�g arra is volt ideje, hogy a szak�ll�t el�l leborotv�ltatta �s csak a f�le mellett hagyott meg k�t kis bokrot. A bajusza v�g�t g�nd�rre s�ttette. A mell�re piros szegf�t t�z�tt.
Amint ott �lt a kijel�lt helyen, a fa �rny�k�ban �s a p�lcz�ja v�g�vel a pepita-nadr�gj�t veregette, ugy tetsz�k neki, mintha nem is volna igaz, hogy Vilma a feles�ge. Csak a v�rakoz�s hosszu perczei alatt gondolta ezt ki. Az ember igy szerelmi v�rakoz�sban gondol mer�szeket.
Egyszercsak felpirosodik a t�voli lombok k�z�tt egy vil�gos r�zsaszin ruha. Ribizli szin� selyem naperny� vet r�ja szines �rny�kot. R�vidruh�s, tizenhat �ves le�ny. �r�m a j�r�s�t n�zni. Illik neki a j�r�s! Az arcza olyan feh�r, mint a gy�ngyvir�g. A szeme olyan k�k, mint az ibolya.
J�nost valami �nnepi �rz�s sz�llja meg. Mintha harangozn�nak �s f�k halk, titlos hangon zsolozsm�t �nekeln�nek.
Pedig nem harangoznak. A v�lgy cs�ndes �s n�ptelen. A r�zsasz�n� ruha nesztelen�l lebeg a f� f�l�tt. Vilma kedvesen �s �rtatlanul mosolyog.
- �lom volt-e h�t?
J�nos el�je siet. Megfogja a cseperke-kalap k�zep�t �s gyors negyedk�rt irva vele a leveg�ben, gigerlisen k�sz�n.
- J�napot S�rv�ri ur, - felel Vilma.
A szem�t les�ti. B�tortalanul nyujtja a kez�t.
S�rv�ri gy�ng�den megfogja azt �s egy pillanatig gondolkozik, hogy szabadna-e azt a kis kezet megcs�kolni?
Mint akkor.
Vilma azonban idejekor�n elkapja a kez�t. Az arcz�hoz teszi, �s panaszosan mondja
- Oh, mily meleg van S�rv�ri ur!
- Mintha csak az athl�ta-b�lon voln�nk. (Hogy eml�kszik ez az asszony minden sz�ra!)
- K�l�nben sz�p id� van, S�rv�ri ur.
- A hol nagys�dot l�tom, nekem minden�tt sz�p id� van.
- Tegnap ess� volt.
- Az isten szeret benn�nket. Oh nagys�d, ha kegyed volna az isten, szeretne-e... benn�nket?
- A n�n�mt�l alig birtam elsz�kni. Mennyi gy�ngyvir�g van itt S�rv�ri ur? Szedj�nk gy�ngyvir�got! Vend�g�nk j�tt �s azt akart�k, hogy zongor�zzak. Segit nekem szedni?
- Ak�r egy bogly�val. De valamit k�rek.
- Mit?
- Hogy egy sz�lat aj�nd�kozzon nekem bel�le.
- Szivesen.
- De miel�tt ideadn� azt az egy sz�lat, cs�kolja meg.
Vilma les�ti a szem�t. Egy pillanatig t�tov�zik. Lenn a f�sz�lak f�l�tt egy m�h d�ngics�l. A v�lgy csendes. Egy mad�r csicsereg a v�lgy lombjai k�z�tt. Vilma az ajkaihoz emel egy sz�l gy�ngyvir�got �s gyorsan �tnyujtja.
Nem n�z oda. J�nos lopva megcs�kolja a kis kezet, Vilma elvonja a kez�t. �s n�h�ny perczig sz�tlanul szedik a gy�ngyvir�got tov�bb f�lfel� a hegyoldalon.
Mint akkor.
- Ismeri a normaf�t?
- Melyik az?
- Az a nagy, ott a hegyoldalon.
- Ne menj�nk addig. Ez az oldal oly sz�p, �s oly cs�ndes. A vir�g m�r el�g is lesz.
- Nincs elf�radva nagys�d?
- Nem f�radok el soha.
- Itt megpihenhetn�nk. �sszerendezz�k a vir�gokat. J�?
- J� lesz. De a f�...
- Naps�t�tte. Nem t�rik bele a ruh�ba.
Le�lnek a puha f�re.
Vilma �l�ben sz�tomlanak a vir�gok. A kis feh�r ujjak gyorsan �s izl�ssel rendezik. J�nos
egy fa�gr�l v�kony szalagokat h�nt. S a gy�ngyvir�g el�rasztja a leveg�t illattal.
J�nos megr�szegszik ett�l az illatt�l. M�morosan n�z a naph�t�l �tpirult kedves gy�nge arczra.
- Vilma, �des kis feles�gem - mondja meg�rad� szivvel.
�s �t�leli az asszonyt.
Vilma felsikolt.
- S�rv�ri ur, - mondja tiltakaz�an maga el� tartva a kez�t, - �n megfeledkezik mag�r�l.
- De �desem, ne bolondozzunk. Olyan kedves vagy, hogy musz�j egyet czuppantanom arra a r�zs�s angyal-k�pedre.
- Meg�r�lt �n, uram?
- De �des anyjukom!
- Uram, sz�lt Vilma f�lkelve, ha egy szikra lovagiass�g is van �nben, egy v�dtelen le�ny helyzet�vel nem fog vissza�lni
(Az �rd�gbe is, - mondja mag�ban J�nos, - ez az asszony k�pes itt kis�tni, hogy nem is a feles�gem.)
Vilma l�tva J�nosnak a zavar�t, ujra vissza�l, �s mintha mi sem t�rt�nt volna, �lmodozva, szeliden mondja:
- Szeretn�k k�z�je egyp�r vadr�zs�t. K�zep�re h�rmat, �s a sz�l�re vagy nyolczat. Mit gondol S�rv�ri ur: tal�lunk az uton vadr�zs�t?
J�nosnak belecsend�l az eml�kezet�be, hogy ez a k�rd�s volt a bevezet�se a szerelmi vallom�suknak.
- Tal�lunk, - felelte, - de majd csak k�s�bb, ha a G�l baba s�rja fel� megy�nk haza.
- Szeretem a r�zs�t �s k�l�n�sen a vadr�zs�t. Mikor vadr�zsabokrot l�tok, mindig k�nnybe l�bad a szemem. Azt gondolom, szeg�ny �rva le�ny, mint �n vagyok. Isten n�z r� folyton az �gb�l: �jjel csillag �rzi, nappal...
- Egy h� sziv.
Ugyanezek a szavak voltak. J�nos is, Vilrna is k�nnyezve �s mosolyogva pillantanak egym�sra.
- Egy h� sziv - folytatta J�nos - amely �jjel-nappal csillag gyan�nt �rk�dik kegyed f�l�tt, �s soha el sem is hagyja. Oh kisasszony, �des Vilma nagys�d, ha kegyed meg�rten� ennek a h� sz�vnek a szav�t.
- �n r�buszokban besz�l S�rv�ri ur.
- Sz�lhatok-e vil�gosabban �des kisasszony, miel�tt tudn�m, hogy kegyed hajland� az �n r�buszaimat megfejteni.
- Mi�rt ne, ha nem nehezek. Mi az els� k�p?
- Egy k�z nagys�d; egy picziny, gy�nge liliomk�z. Ez a kezecske, - mondja J�nos, a Vilma kez�re gy�ng�den r�t�ve a kez�t.
- �s mi a m�sik?
- K�t sziv egy - l�nggal. Azut�n k�t gy�r�, egy olt�r �s egy eg�sz mennyorsz�g.
- Rendkiv�l bonyol�dott.
- Gondolja tal�n, hogy a k�t sziv egy l�nggal nincs meg?
- Nem, azt nem gondolom, S�rv�ri ur.
- Kisasszony, - ki�lt fel ragyog� arczczal J�nos, - hiszen �n igy boldog vagyok!
A kisasszony les�ti a szem�t. S�rv�ri elbor�tja a kez�t cs�kjaival �s boldogs�g�ban nem tud egyebet mondani, csak igy rebeg:
- Kisasszony, kisasszony, kisasszony.
Vilma f�lrebben
- J�zus M�ria!
- Mit mond kisasszony?
- �t �ra, haza kell menni!
- Dehogy kell, hiszen a n�ni csak h�t �r�ra v�rja. Csak m�g egy negyed�r�ig, kisasszony!
- Nem lehet, nem nem!
- De h�t mi�rt nem, kisasszony?
Vilma szem�rmesen les�t�tt szemekkel felel:
- Cziczit kell adnom a fiamnak.