AHOGY ITT J�R-K�L

Byron

Ahogy itt j�r-k�l, sz�p, mik�nt
a csillagt�zes �jszaka;
f�nybe �rnyat �s �rnyba f�nyt
sz�r arca, szeme, mosolya;
oly szeliden ragyog fel�nk,
ahogy a vad nappal soha.

Egy sug�r m�g, egy �rnyat el -
s a fele b�j nem volna itt,
a var�zs, mely arc�n t�zel
s belengi holl�-f�rtjeit
a dr�ga fej k�r�l, amely
�gi eszm�kr�l �lmodik.

S mi ajk�n s homlok�n lebeg,
az a p�r, az az eleven,
s az a der� a szeretet
munk�j�t zengi �desen:
f�ldi j�s�got, �s szivet,
melyben tiszta a szerelem.

(Szab� L�rinc)

A SZ�PS�G L�NYAI
K�ZT NINCS

Byron

A Sz�ps�g l�nyai k�zt nincs
    gy�ny�r�bb ma nekem;
hangod �gy elb�v�l, mint
    szeren�d a vizen:
dalok komoly var�zsa
ter�l az �ce�nra,
ragyogva v�r a hull�m,
a sz�l meg�ll az �tj�n:

s f�ny-l�nc�t h�zva elring
    a hold a m�ly felett,
amely �gy szendereg, mint
    egy �lmod� gyerek:
�gy hajlik �nfeledten
fel�d a szomju szellem,
cs�ndes, nagy odaad�sban,
mint v�gy� tenger a ny�rban.

(Szab� L�rinc)

HOGY B�CSURA K�LT

Byron

Hogy b�csura k�lt
cs�nd s k�nnybe bor�lva
sziv�nk s alig �lt
omolva bor�ba:
s�pad szine h�ra,
a cs�kja jeges;
s int� amaz �ra:
mi b�t hoz emez!

A hajnali harmat
az arcra fagyott,
mint hirn�ke annak,
mi sz�mbe sajog.
Esk�d felad�d,
�s k�nny� a h�red:
neved �r, s vele v�d
�s gy�sz veri h�ved.

Eml�tnek: ak�r a
tompa csap�s
eml�ked, a dr�ga, -
diderget a l�z.
Ki tudja, ha tudlak-e,
r�gi tud�d;
m�ly b�m m�ly t�ze
lelhet-e sz�t!

T�rsam vala rejtve -
s most n�ma a gy�sz,
mert elvet a lelke,
s a sz�ve csal�s.
Ha �vek ut�n
majd r�lelek �jra,
k�sz�nt�m-e t�n? -
K�nny s cs�ndbe bor�lva.

(R�nay Gy�rgy)