G�rdonyi G�za:

MARI N�NI MEG PISTA B�CSI
(Egy h�t�ves fi� novell�ja)

Mari n�ni szokny�ban j�rt, �s kisasszony volt az emeleten.
Pista b�csi ifiur volt, �s szivart szivarozott.
Ez a Pista b�csi mindennap felj�rt az emeletre hozz�nk, hogy megmondja milyen az id�.
- Ma sz�p id� van, - sz�lott.
Amire Mari n�ni igy felelt:
- Az �m.
Vagy azt mondta:
- Az id� borult.
Amire Mari n�ni azt felelte:
- Lehet, hogy m�g ma kitisztul.
Azut�n vir�got t�z�tt a Pista b�csi nyaka mell�, a kab�tba.
J� b�csi volt �m ez. Valah�nyszor oda�ltem hozz�jok, mindig adott egy krajcz�rt, hogy menjek el a boltba �s vegyek czukrot; de azt is megmondta, hogy ne itt a szomsz�dban vegyek, hanem a m�sik boltosn�l, a melyik meszszebb van, mivelhogy az jobbat �rul; �s azt is mondta, hogy ne siessek, mert elt�r�m a l�pcs�n a l�bamat.
Bizony nem fogadtam sz�t. Ki is j�rna lassan, mikor czukor�rt megy! A l�bamat pedig nem szoktam elt�rni.
Mikor vissza�rkeztem, ujra Mari n�ni mell� �ltem, �s szopogattam a czukrot.
Pista b�csi megsimogatta a fejemet �s megint adott egy krajcz�rt, hogy vegyek pisk�t�t, �s hogy j� messze menjek, lassan, mert aki siet, abb�l nem lesz okos ember.
Igy aj�nd�kozott meg n�gyszer-�tsz�r is egy d�lut�n, s azt hiszem, a kir�ly fi�val se b�ntak �gy, mint velem. N�ha m�g Bud�ra is �tmentem t�r�kszilv��rt.
Egyszer azt�n meguntam a sok �dess�get.
Nem kellett se czukor, se pisk�ta. Pista b�csi sok krajcz�rt adott akkor, csakhogy vegyek valamit.
Zsebretettem a krajcz�rokat, �s kijelentettem, hogy nem eszek czukrot, se f�g�t, se t�r�kszilv�t.
Pista b�csi akkor az �l�be vett, �s a k�p�nyeg�vel betakarta n�ha a fejemet.
Ilyenkor mindig czuppantott.
- Mi czuppanik ugy? - k�rdeztem.
Nevettek, hogy olyan kiv�ncsi vagyok. Mari n�ni piros volt, mint a pecsenye, Pista b�csi meg mint a g�r�gdinnye.
Egyszer azt mondt�k, hogy a mad�r j�n ki a k�lyhalyukb�l; csak lessem �s fogjam meg.
Eg�sz d�lut�n ott �ltem a k�lyhalyuk mellett. De a mad�r nem mert el�j�nni, mert �k a m�sik szob�ban mindig suttogtak �s czuppantottak.
A Mari n�ni mam�ja ilyenkor sohase volt otthon. A mis�kre j�rt �s a lit�ni�kra. Egyszer kor�bban j�tt haza, mint v�rtuk. Pista b�csit ez meglepte. A n�nit is.
Engem nem lepett meg.
- Mit keres itt? - k�rdezte a n�ni.
Azut�n azt mondta:
- Takarodj�k!
Rettenetes pillanat volt!
K�rdeztem azt�n Mari n�nit, hogy mi�rt kellett Pista b�csinak elmennie?
- Mert nincsen p�nze!- felelte b�san Mari n�ni.
- Nincs p�nze? - sz�ltam elcsud�lkozva, - m�r hogyne volna p�nze. Mindig tele van a zsebe!
Egy d�lut�n Mari n�ni elment Pista b�csival s�t�lni. Nekem �tadtak egy levelet. Azt mondta Mari n�ni:
- Vigy�zz a lev�lre �s add oda a mam�nak.
Eg�sz estig mindig ott �lltam a lev�l mellett.
- Kutya lev�l! - sz�ltam megfenyegetve, - innen ugyan el nem sz�k�l!
Este hazaj�tt a Mari n�ni mam�ja. Elolvasta a levelet �s felki�ltott:
- Jaj! jaj! jaj!
Azzal belerogyott a fotelbe.
Mondom neki:
- Mi�rt sir?
Azt mondja:
- A gazember! A gazember!
- Ki az, n�ni?
- Pista, a te kedves Pista b�csid!
- M�r az nem igaz - feleltem b�tran, Pista b�csi j� ember: a legeslegjobb ember a vil�gon!
Erre azt felelte:
- Csacsi vagy m�g te!
�s tov�bb sirt, tov�bb jajgatott.
Sok-sok id� telt el. Mari n�nit mindennap v�rtam, de sohase j�tt. Nagyon messzire mehettek s�t�lni.
M�r a ny�r is elmult. A f�k s�rga ruh�ba �lt�ztek, de nagyon hideg lett, h�t hamar levetett�k �s h�bund�t meg feh�r csipk�ket vettek magukra.
Amint az iskol�ba mentem, Mari n�nivel tal�lkoztam. Hogy �sszerebbent�nk! Hogy �r�lt�nk egym�snak! Sz�zszor is megcs�kolt, azt�n fel�ltetett a l�vonatura. Azt�n elvitt messze, messze, egy kis h�zba. Ott tal�ltam a Pista b�csit is, meg egy kis J�sk�t.
- L�tod, - sz�lott Mari n�ni - ezt a g�lya hozta.
- Neked hozta?
- Nekem �m.
- Mondd meg neki, hogy hozzon nekem is!
Szerettem volna egy ilyen kis J�sk�t. Bolondos vig fick� volt. Mindig nevetett �s kezel�ba j�rt, mint a mot�la. Fogni is tudott �m a l�b�val!
Azut�n azt k�rdezt�k t�le.:
- Mit csin�l a mama?
Megmondtam, hogy reggel k�v�t f�z, d�lben pedig levest. Tegnap czukros k�s�t ett�nk.
- Szokott-e sirni?
- Nem. Mikor r��r, csak akkor sir.
- Emleget-e minket?
- Hogyne. Azt mondja: Szeg�ny Mari, elsz�ktette a gazember! �s ott im�dkozik a Mari n�ni arczk�pe el�tt.
Telerakt�k a zsebemet s�tem�nynyel. Az egyik zsebembe beletett�k: a J�ska arck�p�t �s felirt�k r�: "A nagymama unok�ja." Azzal fel�ltettek a l�vonatura �s hazak�ldtek.
M�r akkor az eg�sz h�z keresett.
- H�t nem esett a Dun�ba? - k�rdezte t�lem a h�zmester.
Ennek a h�zmesternek mindig ilyen ostoba gondolatai vannak.
De a n�ni is azt k�rdezte t�lem. Pedig a n�ni okos asszony.
- Hogy estem volna a Dun�ba, - feleltem, hiszen a Mari n�nin�l voltam.
Erre a n�ni elkapta a kezemet, �s olyan sebesen ragadott fel a l�pcs�n, hogy majdnem rep�ltem.
- Hol volt�l? - k�rdezte, mikor magunkra maradtunk, de olyon hangon, hogy ijedtemben alig tudtam l�legzetet venni.
- Mari n�nin�l, - feleltem remegve.
- Hol lakik?
- Pista b�csin�l.
- H�t az hol lakik?
- Az Attila-utcz�ban.
- Mit l�tt�l n�luk? Szeg�nys�get!?
- Egy J�sk�t.
- Micsoda J�sk�t?!
- Olyan kicsit.
- Milyen kicsit?
- Csak akkora, mint a karom; p�ly�ban lakik; mindig nevet, �s �gnek tartja a l�b�t. Itt az arczk�pe is.
A n�ni elkapta az arczk�pet. Az ablakhoz ment. Sirt. Azt�n meg nevetett. Mikor sirt, a fej�t cs�v�lta; mikor pedig nevetett, az arczk�pet n�zte.
Mert nem is lehet azt a J�sk�t nevet�s n�lk�l n�zni, olyan bolondos, vig ficzk�!