VIR�G�NEK

Radn�ti Mikl�s

F�l�tted egy almafa �ga,
szirmok hullanak a sz�dra,
s k�l�n egy-egy k�sve pereg le,
r�hull a hajadra, szemedre.

N�zem eg�sz nap a sz�dat,
szemedre hajolnak az �gak,
f�ny�n futkos a f�ny,
cs�kra t�n� t�nem�ny.

T�nik, lehunyod szemedet,
�rny j�tszik a pilla felett,
j�tszik a gyenge szirommal,
s hull m�r a s�t�t valahonnan.

Hull a s�t�t, de ne f�lj,
megsz�lal a n�ma, ez�st �j;
kivir�gzik az �gi fa �ga,
hold b�mul a b�na vil�gra

LEV�L A HITVESHEZ

Radn�ti Mikl�s

A m�lyben n�ma, hallgat� vil�gok,
�v�lt a cs�nd f�lemben s felki�ltok,
de nem felelhet senki r� a t�vol,
a h�bor�ba �jult Szerbi�b�l
s te messze vagy. Hangod befonja �lmom, -
s szivemben nappal �jra megtal�lom, -
h�t hallgatok, m�g zsong k�r�m fel�llv�n
sok h�v�s �rint�s� b�szke p�fr�ny.

Mikor l�thatlak �jra, nem tudom m�r,
ki biztos volt�l, s�lyos, mint a zsolt�r,
s sz�p mint a f�ny �s oly sz�p mint az �rny�k,
s kihez vakon, n�m�n is eltal�ln�k,
most bujdokolsz a t�jban �s szememre
bel�lr�l lebbensz, �gy vet�t az elme;
val�s�g volt�l, �lom lett�l �jra,
kamaszkorom k�tj�ba visszahullva
f�lt�kenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjus�gom cs�cs�n, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, - rem�lem �jra
s az �ber l�t �tj�ra visszahullva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s bar�tom, -
csak messze vagy! T�l h�rom vad hat�ron.
S m�r �sz�l is. Az �sz is ittfelejt m�g?
A cs�kjainkr�l �lesebb az eml�k;

csod�kban hittem s napjuk elfeledtem,
bomb�z�rajok h�znak el felettem;
szemed k�kj�t csod�ltam �pp az �gen,
de elborult s a bomb�k f�nt a g�pben
zuhanni v�gytak. Ellen�kre �lek, -
s fogoly vagyok. Mindent, amit rem�lek
f�lm�rtem s m�gis eltal�lok hozz�d,
megj�rtam �rted �n a l�lek hossz�t, -
s orsz�gok �tjait; bibor par�zson,
ha kell, zuhan� l�ngok k�zt var�zslom
majd �t magam, de m�gis visszat�rek;
ha kell, sziv�s leszek, mint f�n a k�reg,
s a folytonos vesz�lyben, bajban �l�
vad f�rfiak fegyvert s hatalmat �r�
nyugalma nyugtat s mint egy h�v�s hull�m:
a 2x2 j�zans�ga hull r�m.