J�zsef Attila

�DA

1

Itt �l�k csill�ml� sziklafalon.
Az ifju ny�r
k�nnyû szell�je, mint egy kedves
vacsora melege, sz�ll.
Szoktatom sz�vemet a csendhez.
Nem oly neh�z -
idesereglik, ami tovatûnt,
a fej lehajlik �s lecs�ng a k�z.
N�zem a hegyek s�r�ny�t -
homlokod f�ny�t
villantja minden lev�l.
Az �ton senki, senki,
l�tom, hogy meglebbenti
szokny�d a sz�l.
�s a t�r�keny lombok alatt
l�tom el�rebiccenni hajad,
megrezzenni l�gy eml�idet �s
- amint elfut a Szinva-patak -
�m �jra l�tom, hogy fakad
a kerek feh�r k�veken,
fogaidon a t�nd�r nevet�s.

2

�h mennyire szeretlek t�ged,
ki sz�ra b�rtad egyar�nt
a sz�v legm�lyebb �regeiben
cseleit sz�v�, fondor mag�nyt
s a mindens�get.
Ki mint v�zes�s �nn�n robaj�t�l,
elv�lsz t�lem �s halkan futsz tova,
m�g �n, �letem cs�csai k�zt, a t�vol
k�zel�ben, zengem, sikoltom,
ver�dve f�ld�n �s �gbolton,
hogy szeretlek, te �des mostoha!

3

Szeretlek, mint anyj�t a gyermek,
mint m�ly�ket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a f�nyt a termek,
mint l�ngot a l�lek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint �lni szeretnek
haland�k, am�g meg nem halnak.
Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
�rz�m, mint hull� t�rgyakat a f�ld.
Elm�mbe, mint a f�mbe a savak,
�szt�neimmel belemartalak,
te kedves, sz�p alak,
l�nyed ott minden l�nyeget kit�lt.

A pillanatok z�r�gve elvonulnak,
de te n�m�n �lsz f�lemben.
Csillagok gy�lnak �s lehullnak,
de te meg�llt�l szememben.
�zed, mik�nt a barlangban a csend,
sz�mban kihûlve leng
s a vizes poh�ron kezed,
rajta a finom erezet,
f�l-f�ldereng.

4

�h, h�t mif�le anyag vagyok �n,
hogy pillant�sod metsz �s alak�t?
Mif�le l�lek �s mif�le f�ny
s �mulatra m�lt� t�nem�ny,
hogy bej�rhatom a semmis�g k�d�n
term�keny tested lank�s t�jait?

S mint megny�lt �rtelembe az ige,
al�sz�llhatok rejtelmeibe!...

V�rk�reid, mik�nt a r�zsabokrok,
reszketnek sz�ntelen.
Viszik az �r�k �ramot, hogy
orc�don ny�ljon ki a szerelem
s m�hednek �ldott gy�m�lcse legyen.
Gyomrod �rz�keny talaj�t
a sok gy�kerecske �t meg �t
h�mezi, finom fonal�t
csom�ba sz�ve, bontva bogj�t -
hogy nedûid sejtje gyûjtse sok raj�t
s lombos t�d�d sz�p cserj�i saj�t
dics�s�g�ket susogj�k!

Az �r�k anyag boldogan halad
benned a belek alag�tjain
�s gazdag �letet nyer a salak
a buzg� ves�k forr� k�tjain!

Hull�mz� dombok emelkednek,
csillagk�pek rezegnek benned,
tavak mozdulnak, munk�lnak gy�rak,
s�r�g milli� �l� �llat,
bog�r,
hin�r,
a kegyetlens�g �s a j�s�g;
nap s�t, hom�lyl� �szaki f�ny borong -
tartalmaidban ott bolyong
az �ntudatlan �r�kk�val�s�g.

5

Mint alvadt v�rdarabok,
�gy hullnak el�d
ezek a szavak.
A l�t dadog,
csak a t�rv�ny a tiszta besz�d.
De szorgos szerveim, kik �jj�sz�lnek
napr�l napra, m�r f�lk�sz�lnek,
hogy eln�muljanak.

De addig mind ki�lt -
Kit k�t ezer milli� embernek
sokas�g�b�l kiszemelnek,
te egyetlen, te l�gy
b�lcs�, er�s s�r, eleven �gy,
fogadj magadba!...
(Milyen magas e hajnali �g!
Seregek csillognak �rceiben.
B�ntja szemem a nagy f�nyess�g.
El vagyok veszve, azt hiszem.
Hallom, amint f�l�ttem csattog,
ver a szivem.)

6 (MELL�KDAL)

(Visz a vonat, megyek ut�nad,
tal�n ma m�g meg is tal�llak,
tal�n kihûl e l�ngol� arc,
tal�n csendesen meg is sz�lalsz:

Csobog a langyos v�z, f�r�dj meg!
Ime a kend�, t�r�lk�zz meg!
S�l a h�s, enyh�tse �tv�gyad!
Ahol �n fekszem, az az �gyad.)

JUDIT

J�zsef Attila

Fosztja az �sz a f�kat, h�v�s�dik m�r,
    be kell gy�jtani.
Lecipeled a k�lyh�t, egyed�l hozod,
    mint a hajdani

hidegek idej�ben, m�g mikor, kedves,
    nem �leltelek,
mikor nem civakodtam s nem �reztem, hogy
    nem vagyok veled.

N�m�bb a hosszabb �jjel, nagyobb a vil�g
    s f�lelmetesebb.
Ha varrsz, se varrhatod meg k�z�s takar�nk,
    ha m�r sz�tesett.

Hideg csillagok �gnek tar f�k �ga k�zt.
    Merengsz m�g? Aludj:
Egyed�l alszom �n is. Huz�dzkodj �ssze
    s r�m ne haragudj!